Források › P338
Meister Johann Liechtenauers Kunst des Fechtens
A Liechtenauer-hagyomány klasszikus kiadása és feldolgozása, amely alapjául szolgál annak az általános nézetnek, hogy a mester 1389 előtt halt meg.
- Típus
- szakirodalom
- Dátum
- 1965
- Hely
- München
- Kiadás
- Münchener Texte und Untersuchungen zur deutschen Literatur des Mittelalters 13, München: C. H. Beck 1965
- Ellenőrzés
- elolvasott szöveg
- Relevancia
- 3/5
A forrás adatai
- ID
- P338
- Eredeti cím
- Meister Johann Liechtenauers Kunst des Fechtens
- Típus
- szakirodalom
- Dátum
- 1965
- Hely
- München
- Nyelv
- Német
- Szerző
- Wierschin, Martin
- Kiadás
- Münchener Texte und Untersuchungen zur deutschen Literatur des Mittelalters 13, München: C. H. Beck 1965
- Digitalizált változat / katalógusrekord
- https://www.digitale-sammlungen.de/view/bsb00123294
- Relevancia
- relevancia: 3 az 5-ből
- Ellenőrzés
- elolvasott szöveg
Hivatkozik rá
- P335 Origin of the Oldest German Fencing Manual Compilation (GNM Hs. 3227a)
Kutatási jegyzetek (szlovákul)
- A Liechtenauer-hagyomány alapvető szövegkiadása és tanulmánya; hivatkozik rá Vodička 2019 (P335, 71–72. o.: érvek amellett, hogy Liechtenauer a 3227a lejegyzésekor már halott volt) és Deutsche Biographie (halála 1389).
- Olvasatlan – beszerezni és átnézni a személyéről, a keltezésről és származásáról (Lichtenau) szóló fejezeteket, valamint azt, hogy Wierschin ismer-e levéltári adatokat a névről.
- A teljes fejezet átolvasva ‚Zur Person Meister Johann Liechtenauers‘, 67–73. o. (75–81. felv.).
- Wierschin levéltári kutatása: Augsburg, 1510-es adókönyvek – Hans Lichtenauer pap (dominus), 1541-ben Dillingenben adózik; Ingolstadt, Stadtarchiv – Andre és Kunz Liechtenau 1463, Hans Liechtenauer polgár a 26. 4. 1462-i és 15. 6. 1475-i adásvételi oklevelekben (Buchner, Archivinventare, 267. és 230. o.), a von Liechtenau bárói család a 16. században; Siebmacher VI,1,1 159. o., T. 165; VI,1,2 118. o., T. 74 (Johann Lichtenawer, nemesítés 1580-ban doktori oklevéllel – vö. ÖStA RAA 249.3); alsó-ausztriai ág a 13.–15. században (Siebmacher IV,1,1 271. o., T. 141); Regesta Boica IV 400. o. (30. 1. 1289) és az RB mutatója 228. o.
- ‚Der … Versuch, urkundliche Belege über den Meister zu finden, ist ohne Erfolg geblieben‘; a Geheimes Hausarchiv Wittelsbachban eredménytelen a keresés (háborús veszteségek); Ringeck és Kal sem került elő.
- Liechtenauer életét így keltezi: ‚um die Mitte des 14.
- Jahrhunderts‘ (befejezett múlt ‚hat … gehabt‘ a 3227a f. 13v lapján, polémia ellen ‚leychmeistere‘).
- Kal jegyzékét fiktív, időrendbe rendezett ‚Gesellschaft‘ (72. o.).
- Lényeg: a vívómesterek nem jogfosztottak ‚kempen‘ a Sachsenspiegelből (pugil Gerwardus, Goslar polgára 1154-ben; 45–46. o.); a törvényes határidő alatt nemeseket készítenek fel bírói párviadalra (‚Lehrtag‘ a nürnbergi bírósági rendtartásban), és mellette betöltik a ‚warner‘ (47–52. o., Thalhofer 1448/1459/1467, Kal); udvari Schirmmeister (Ringeck) × nemesnél ideiglenesen szolgáló polgári mester (Kal, Thalhofer; 57–59. o.); a 16. században amatőr kézművesek és ‚Gesellschaften‘ a császári kiváltságokkal rendelkező céhek mintájára (1487-től; 60., 63. o.).
- 54. jegyz.: Regesta Boica XIII, 345. o. – Zsigmond császár 9. 7. 1435-i döntése, amely említést tesz ‚Hans Dalhofer‘ (talán Thalhofer – Wierschin bizonytalan).