A vívócéhek forrásai
Az oldal nyelve · Magyar

Történetek

110 rövid történet a forrásokból: sérülések, az iskola körüli viták, verekedések, gúnyolódás és ünnepségek. Mindegyik hivatkozik az alapjául szolgáló forrásra, és jelzi, milyen mértékben ellenőrizték.

Bizonyosság foka: képpel összevetve ellenőrizve · kiadásból vagy átiratból · egy későbbi összefoglalóból · gépi szövegfelismerésből

Sérülések, halál és vér 9 A kifüggesztett kard és a vívóiskoláért folytatott küzdelem 7 Verekedések és felügyelet 8 Gúnyolódás és bírálók 5 Ünnepségek, nemesség és a város 34 Udvari bemutatók Krakkóban 5 Lengyelország, Itália és Mallorca 32 További történetek testvérületekről és vívóiskolákról 10

Sérülések, halál és vér

A valenciennes-i vívóterem jelszava (1560)

Nicolas Cailliau fegyverkovács azt vallotta, hogy a kardvívók termében rövid lándzsával gyakorolt. Egy idegen felvette ugyanezt a fegyvert, ám Anthoine Meurin, az arrasi vívótestvériség tagja elkérte tőle a jelszót. A látogató azt állította, hogy elfelejtette. Meurin elvette tőle a lándzsát. Cailliau ezután elmondja, hogy tőrét egy ládán hagyta, mert “qu’on ne poelt jouer avecq armes”. A veszekedés után a látogató elment egy éles kardért. A szöveg kiadója Jehan Soupplyként nevezi meg, és közli, hogy Cailliau tőrétől megsebesülve halt meg. A vallomásból a jelszó használatának ezt az egy esetét ismerjük.

P219 képpel összevetve ellenőrizve · (forráskiadás, 170. o.)

Joachim Zapf halála (Nürnberg, 1615. május 18.)

A Federfechter Joachim Zapf késeslegény visszatért Augsburgból, és áldozócsütörtökön a Marxbruder Jobst Petermann ellen vívott. Szomorú volt, és nem akart vívni, de muszáj volt neki, “wegen der Marxbrüder hochmuth”. Petermann megszúrta, és Zapf három órán belül meghalt. Ellenfele csupán egyéves eltiltást kapott, mert “ritterlich auß der Kunst gefochten, vnd den stich redlich geführet”. A koporsót 509 férfi követte, köztük két tanácsos.

P081 gépi szövegfelismerésből · (Siebenkees 1794; Soden 1860)

Szúrás a szembe (Nürnberg, 1607. január 5.)

Friedrich Hedlein polgár megszúrta Hans Degenkolb vívót “in das Aug und durch den Kopf”; az áldozat másnap meghalt. A város bezárta kapuit. Az ügyet pénzzel rendezték, mert az elkövető állítólag “nicht gerne gethan”.

P081 gépi szövegfelismerésből

Csak megkarcolva (Frankfurt, 1614)

A Federfechter nem engedte, hogy Hans Rambisch péket mesterré avassák, mert egy Federfechter a próba során eltalálta. A Marxbrüder azt állította, hogy csupán “nur etwaß gleichsam gekratzt oder geritzet”, és állítólag a polgármester maga is megvizsgálta a sérülést. Rambischt két nappal később avatták mesterré.

P165, P164 kiadásból vagy átiratból · (K. Theil átirata)

A vérző wrocławi férfi (Frankfurt, 1613)

A wrocławi Bartholome Eckhardt szűcs vizsgára jelentkezett, de „blutrunstig geschlagen” lett, és a Federfechter nem fogadta be. Két nappal később mesterré avatták.

P164 kiadásból vagy átiratból

Emberölés a vívóiskola után (Prága, 1600 körül)

Guarinonius azt írja, hogy prágai tartózkodása idején a legkiválóbb vívókat a kocsmákban „wie die Hüner erwirgt”: részegen felhánytorgatták egymásnak az iskolában kapott ütéseket, éles fegyverrel vívandó küzdelemre hívták ki és megölték egymást. Az iskolában eközben egy-egy ütés után kezet fognak.

P163 kiadásból vagy átiratból

“Aller Blut von unsern Händen” (Nürnberg, 1631)

A papság tiltakozik a vasárnapi vívóiskolák ellen, amelyekre még “unter den Mittagspredigten” is sor kerül, valamint a “Jubelgeschrey über das … vergoßne Menschenblut” ellen. Ha a tanács nem tiltja be őket, a prédikátorok lemossák “aller Blut von unsern Händen”.

P081 gépi szövegfelismerésből

Tőrrel a szemen át a Swanban (Southwark, 1603)

Turner és Dun vívók február 7-én a Bankside-on álló Swan színházban vívták meg fokozatszerző viadalukat. Turner olyan mélyen szúrta ellenfele szemébe a gyakorlótőrt, hogy Dun “fell downe starke dead and neuer spoke word”. Négy nappal később John Chamberlain azt írta, hogy a jogászok azon fognak vitatkozni, vajon “chaunce medley, manslaughter or murder” történt-e, mivel kettejük között ellenségeskedés és számos kihívás volt. John Manningham ezt jegyezte fel naplójában: “a goodly sport in a Chrstian state, to see on man kill an other”.

P349 kiadásból vagy átiratból · (REED Online: Manningham naplója, BL Harley MS 5353, f. 98; Chamberlain levele, TNA SP 12/287)

A kifüggesztett kard és a vívóiskoláért folytatott küzdelem

Kardok a falon (Esslingen, 1486)

Három mester kiakasztotta kardját annak jeléül, hogy vívóiskolát kíván tartani. Megérkezett a strasbourgi Anton mester, „abgehauen” a kardjaikat, és kiakasztotta a magáét; ők viszont levették az övét. Anton azt követelte, hogy az iskoláért mindhármukkal megvívhasson. A tanács ezt nem engedte meg, „beiden Partheien zu gut”, és csupán egy levelet adott neki.

P159 egy későbbi összefoglalóból · (Pfaff 1840)

A kocsmában elivott kard (Frankfurt, 1576)

Egy mester kardot függesztett ki egy cédulával, amely vívóiskolát hirdetett. Egy másik vívó levette a kardot, és egy fogadóban elitta az árát. A megkárosított férfi párviadalra hívta, és kárpótlásul egy másik vívóiskola megtartását követelte. A Marxbrüder később úgy magyarázta a tanácsnak, hogy a hirdetményt „nit auß frefel” tépték le, hanem monopóliumuk megsértésének bizonyítékaként.

P162 kiadásból vagy átiratból · (K. Theil átirata)

Kard zálogban (Bécs, 1525)

A város 1 guldent fizetett annak a fogadósnak, akinél Kollman Keppl vívómester „das Schwert … vertrunkhen hat” – akkoriban nem engedélyezték a vívást. Talán egy vetélytársának leszakított kardjáról volt szó, mint Frankfurtban.

P158 egy későbbi összefoglalóból · (Schlager 1846)

Aki levágja a kardot, annak meg kell vívnia (Bázel, 1492)

A tanács kiváltságot adott a berni Peter Switzer vívóiskolájának, de azzal a kikötéssel, hogy ha valaki érkeznék, aki „sin swert abhiewe”, karddal kellene megtartania az iskolát. Switzer a Marxbrüder kapitánya volt.

P142 egy későbbi összefoglalóból · (Iselin), P166

Senki sem nyilvánítja magát mesternek (Bázel, 1606)

A meisseni sarkantyúkészítő, Hans Speckh a hosszúkard mestereként kívánta magát “freyen” avattatni. A tanács elküldte: nem szokás “daß einer sich selbs [freye]”; egy mesternek kell őt bemutatnia.

P143 egy későbbi összefoglalóból · (Iselin)

Az olasz mester és a londoni vívók (London, 1578–1579)

Rocco Bonetti saját házában tanított úriembereket fegyverforgatásra, és a Privy Council előtt panaszt tett, hogy a város “common fensers” vívói naponta zaklatják, “because he professethe the use of weapons”. A tanács arra kérte a Lord Mayort, hogy adja meg neki a City polgárjogát, a vétkeseket pedig kötelezze jó magaviseletre. Egy évvel később ismét írt, mert az első leveleknek nem volt foganatjuk, és két vívót nevezett meg: Francist, aki Blackfriarsben tanított, valamint a Whitefriarsből való Isaacot.

P348 gépi szövegfelismerésből · (Acts of the Privy Council X, 333–334. o.; XI, 183–184. o.)

Egy vívómester a városi tanácsban és kihívás hatféle fegyverrel (Cambridge, 1580 és 1596)

John Blenkinsopps, Lord Wharton szolgálatában álló „Master of Defence”, kihívta John Goodwynt, aki ugyancsak mester volt és Lord North szolgálatában állt, „at six several weapons”. A polgármester és a városi tanács tagjai azt írták Lord Burghleynek, hogy Goodwyn „no common fencer”, hanem a város közös tanácsának tagja, és kérték, hogy a próba a királynő vagy tanácsa előtt történjék. Tizenhat évvel később az egyetem szemére vetette, hogy a királynő tilalma ellenére „a fence schoole in the Towne” fenntartója; e tilalmat az egyetem a Nagypecséttel megerősített adománylevélben kapta.

P350 gépi szövegfelismerésből · (Cooper, Annals of Cambridge II, 372–373. és 549–550. o.)

Verekedések és felügyelet

A nemes és a dobos (Wrocław, 1609. február 12.)

Az Arany Sasban tartott vívóiskolai alkalmon egy szabó hirdette a rendezvényt, a dobos pedig hallgatott. Egy nemes megparancsolta neki, hogy doboljon; a dobos megtagadta. A nemes erre megragadott egy vívókardot és felemelte, ám „weder aus Kunst noch auch fechters brauch nach” – mire Hemmerle városi felügyelő rendreutasította.

P178 gépi szövegfelismerésből · (Schoppe 1927)

Vívás a prédikáció alatt (Wrocław, 1616)

A tanács adventben, nagyböjtben és a nagyobb ünnepnapokon megtiltja a vívóiskolák tartását, mert “sich etliche vnterstehen vnter den Predigten des fechtens zugebrauchen”.

P135 képpel összevetve ellenőrizve

Egy lakatosmester a kancelláriáról (Wrocław, 1608–1615)

Lorenz Springenklee, “sonst geschmeidler genandt”, 1608-ban Prágában a Federfechter vezetőjeként írta alá nevét – néhány évvel később pedig a wrocławi tanács a vívóiskola felügyelőjévé tette. A vívók felügyeletét tehát saját tisztségviselőik egyikére bízza.

P134, P048 képpel összevetve ellenőrizve

Dob nélkül nincs vívóiskola (Frankfurt, 1612)

II. Rudolf halála után a tanács betiltotta a zenét. A Marxbrüder kivételt kérnek: mint írják, a vívóiskolát „one gebreuchliche Trommen vnnd Pfeiffen nit wol zu werck setzen können”, és megígérik, hogy mértékkel dobolnak.

P165 kiadásból vagy átiratból

Kivégzés a vívók elkerített terén (Regensburg, 1653)

A birodalmi gyűlés idején egy tiszt megölt egy perbeli képviselőt. Négy héttel később lefejezték “in dem Hof der Fechtschule … in der Schranne der Fechter, da Sand aufgestreuet war” – csendben, attól tartva, hogy zavargás tör ki, ha a hóhérnak nem sikerül az első csapás.

P149 gépi szövegfelismerésből · (Gumpelzhaimer)

A vívók kifütyülése (Ulm, 1607)

Schmid kivonata szerint a tanács foglalkozott azokkal a nézőkkel, akik beavatkoztak a vívók közötti vitákba. A tiltott viselkedésformák között a nyomtatvány a következőket is felsorolja: “das Pfeifen, Auslachen und Schreien über die Fechter”. A küzdőtér korlátjánál külön helyet tartottak fenn a vívóknak, valamint a bemutatót tartó résztvevőknek Schulrecht, tanácsurak és más tekintélyes személyek számára.

P322, P141 képpel összevetve ellenőrizve · (Schmid 1831 és 1844, s. 185)

A bíró kardjának hordozója (Bártfa, 1430-as évek)

A városi számadások 100 dénárt jegyeztek fel az „Item Paulo gladiatore” tétel alatt. Fejérpataky a mutatójában a címet a bíró kardjának hordozójaként magyarázza. Egy későbbi, 1444. februári bejegyzés ugyanezt az összeget adja meg ugyanezen cím alatt, név nélkül.

P333 képpel összevetve ellenőrizve · (Fejérpataky, 1885, 408. és 599. o.)

Fokozatszerző vívás csak a városon kívül, de dobokkal (London, 1582)

Warwick grófja engedélyt kért szolgája, John David számára, hogy elővívói díjvívását a bishopsgate-i Bull fogadóban tartsa meg. A pestis miatt a főpolgármester megtiltotta a fogadó használatát, és egy szabadtéri helyet jelölt ki Leadenhallnál. A gróf panaszt tett, hogy a hirdetmények közzététele után szolgáját „a Companie of lewde verlettes” javaslatára elutasították, mert „refused to yealde to their disorder, and abvse of exaction”. Miután David tizennégy napig nem élt az engedéllyel, és a fertőzés terjedt, már csak a nyílt mezőkön engedték meg neki a díjvívást, bár átvonulhatott a Cityn „with his company, drums, and show”. Egy évvel később a főpolgármester elutasította azokat a vívókat, akik május elsején a Theatre-ben kívántak díjvívást tartani.

P347 gépi szövegfelismerésből · (Analytical Index to the Remembrancia, 351–352. o.; teljes szöveg: Chambers, The Elizabethan Stage IV, 289–291. o.)

Gúnyolódás és bírálók

“Nicht Lucas / sonder Lucifers Brüder” (Guarinonius, 1610)

Hippolytus Guarinonius tiroli orvos a nyilvános vívóiskolák megszüntetését követeli; vívást csak a mester házában volna szabad tanítani. Új neveket ad annak a három testvérületnek, amely állítólag az evangélistákat vallja védőszentjének:

Nicht Feder / sonder Verderbers Brüder / Nicht Marx / sonder Marcolffs Brüder / Nicht Lucas / sonder Lucifers Brüder

Szemükre veti, hogy ünnepnapokon nem járnak templomba, és elisszák nyereményüket; a városi tanácsosok, mint mondja, pénzt dobálnak nekik, hogy vér kiontásáig vívjanak.

P163 képpel összevetve ellenőrizve · (s. 1255)

Az orvos, aki a „kis lakatostól” tanult (Guarinonius, 1610)

Ugyanez a bíráló elismeri, hogy ifjúkorában Prágában egy olyan Federfechtertől tanulta a rapír- és tőrvívást, akit az emberek úgy neveztek, hogy

das klein Schlosserle

Amikor később Itáliában látott vívókat, „war es souil / als het ich nichts daran ersehen”. Dicséri az itáliai iskolát: ott a találatot csupán jelzik, míg a német vívó szerinte mit sem tud a „Tact vnd Zeit” fogalmáról.

P163 képpel összevetve ellenőrizve · (1255. o.), a többi a kiadásból

Mars testvérei (Frankfurt, 1613)

A tanácshoz intézett kérvényükben a Federfechter gúnyosan „Brüder Martis” néven – Mars testvéreiként – emlegetik a Szent Márk-testvérülethez tartozó vetélytársaikat. A modern szövegkiadó másutt nem találkozott ezzel az alakkal.

P165 kiadásból vagy átiratból · (K. Theil átirata)

Gargantuának minden szabad (Fischart, 1575–1590)

Fischart Gargantuája elmegy a Fechtschuléba, „that er sein Schulrecht, hub auff”, küzd „vmb die höchst Blutruhr, vmb daß Kräntzlein, vmb die Schul” – és valamennyi tiltott fogás, „Knopff, Ort, Einlauff, Gemächtstöß …”, számára „waren all erlaubt”. A szatíra visszájára fordítja azt a tiltó formulát, amelyet a kikiáltó a vívóiskola kezdete előtt felolvasott. Megjegyzés: az 1575-ös első kiadásban már szerepel a vívóiskoláról szóló rész és a fogások felsorolása, de a „waren alle erlaubt” mondat még nincs benne – ezt csak az 1590-es kiadásban toldották hozzá (1582 nincs ellenőrizve).

P179 gépi szövegfelismerésből · (MDZ: 1575 bsb11941837, 316. o.; 1590 bsb11921752, 360. o.)

Vívók a medvetáncoltatók között (Ausztria, 1665)

Egy császári pátens a „Freyfechter” tagjait egy felsorolásban említi a komédiásokkal, kötéltáncosokkal és

Bärn- Affen- vnd Hunds-Tantzmacher

Mindnyájuknak jelentkezniük kell a mulattatók ügyeit intéző hivatalnál, és fizetniük kell annak.

P154 képpel összevetve ellenőrizve · (Codex Austriacus II, 304. o.)

Ünnepségek, nemesség és a város

A nyolcéves Rudolf egy tornán (Bécs, 1560)

A gyalogos tornán Miksa fiai, Ernő és Rudolf, “7 und 8 Jahre alt”, a hatodik menetben vettek részt: nagybátyjukkal két lándzsát törtek és öt kardcsapást adtak le. Rudolf később az a császár lett, aki 1607-ben megerősítette a Federfechter kiváltságát.

P137 gépi szövegfelismerésből · (Bucholtz 1836)

Az öv alatti találatot feljegyezték (Berlin, 1581)

A Christian őrgróf keresztelőjén rendezett gyalogos tornán szabálytalanságokat jegyeztek fel: Joachim Friedrich őrgróf „im 16. Gang den Gegner unter den Gürtel getroffen”. Az ünnepségek után a szász vendégek olyan részegen távoztak, hogy néhányan leestek a lovukról.

P136 gépi szövegfelismerésből · (Herold 1901)

Gótoknak öltözött vívók (Gdańsk, 1646)

Louisa Maria királyné érkezésekor kilenc Federfechter vívott a piactéren felállított emelvényen tizenkét Marxbrüder ellen, “als edle Sarmaten und Gothen kostümiert”.

P147 gépi szövegfelismerésből · (Bolte 1895)

Egy szakács egy medve ellen (Gdańsk, 1632)

Egy kifőzde üzemeltetője engedélyt kért a tanácstól, hogy a Fechtschule alkalmával medvével birkózhasson, “da er den Bären vermeint zu bezwingen”. A tanács beleegyezett – “er möge seine eigene Gefahr dabei ausstehen”.

P146 gépi szövegfelismerésből · (Löschin 1828)

A vívásnak semmi haszna (Gdańsk, 1647)

A tanács úgy határozott, hogy mivel “weil die Exercitia auf der Fechtschule keinen Nutzen haben”, fokozatosan szűnjenek meg; a polgárok muskétával és pikával gyakoroljanak.

P145 gépi szövegfelismerésből

Egy magyarországi vívómester (Zürich, 1585)

1585. november 1-jén a város „einem Fechtmeister uß dem Ungarland” részére 2 font 8 shillinget adott. Lehetséges, hogy a besztercebányai Geörg Palm volt az, akit 1584-ben Frankfurtban avattak mesterré.

P153, P164 gépi szövegfelismerésből

Keresztények az alamizsnával szemben (Augsburg, 1700)

A tanács a protestáns lelkészek nyomására megszüntette a Fechtschulét – noha a szegénygondozó hivatal ezzel évi 500 gulden belépődíjtól esett el. Az ugyanabban az épületben rendezett medve- és bikaheccelés mégis megmaradt.

P152 gépi szövegfelismerésből · (Witz 1876)

Egy városi vívó (Bécs, 1420)

A város fizetett tisztséget tart fenn, “der Stat zu Wienn Vechter” néven, és saját “Fechterstübel” helyisége van a Kammerhofban – ez a városi vívó legkorábbi általunk ismert említése.

P158 egy későbbi összefoglalóból · (Schlager)

Mesterré avatás fejedelmek tiszteletére (Frankfurt, 1539)

Az 1539. évi böjti vásáron Blasius Velten kapitány a hosszúkard mesterévé avatott egy frankfurti polgárt Brandenburgi János őrgróf és Bajor János herceg “zu Ehren”. A felavatott férfi nevét és mesterségét a képfelvételen nem lehetett bizonyossággal kiolvasni.

P044 képpel összevetve ellenőrizve · (Cod. I.6.2°.5, fol. 13r)

A Marxbrüder zsidókat is tanított (Prága, Šmíd 1848 nyomán)

Brandl morvaországi forrásokból összeállított szótára Šmídet idézi: a Marxbrüder állítólag “toliko pro špatný zisk” tanított zsidókat, így némelyikük “na školách zjevných šermovali a Markusy se jmenovali”. Anyagunkban ez az egyetlen említés a német testvérületek körében jelen lévő zsidókról – szemben Perpignannal és Sevillával, ahol a mesterek esküt tesznek arra, hogy nem tanítanak zsidókat.

P221, P168 gépi szövegfelismerésből · (Brandl 1876, 147. o.; Šmíd szövege nem ellenőrzött)

A szappanfőző, aki nem bírta tovább (Brzeg, 1577. május)

Egy brzegi fejedelmi esküvőn a legnicai szappanfőző, Christoph Vincentius „allen Federfechtern einen großen Spott”: nem volt elég ereje ahhoz, hogy végigvívja a maga meghirdette vívóiskolát. A Marxbruder Schwerdt Michel viszont „hat mannlich ausgefochten und den Sieg erhalten”. Öt évvel később, egy másik esküvőn a fejedelmek annyi pénzt szórtak, hogy egyes vívókat „mußte von der Schule hinwegschleppen”.

P037 gépi szövegfelismerésből · (Büsching 1817 egy meg nem nevezett krónika alapján)

A hosszú ló mestere (Königsberg, 1560-as évek)

Egy parodisztikus „Artúr király kiváltságlevelében” Hans Hasentödter költő megengedi, hogy a Marxbrüderhez átpártoló Federfechtert „Eyn Meyster, gnant des Langen Pferds” fogadja be – ezzel a hosszúkard mestere címet gúnyolja ki.

P223 gépi szövegfelismerésből

Szent Mihály nyolc láb hosszú kardja (Valenciennes)

Szent Mihály napján a „gladiateurs ou joueurs d'épée” társaságának egy szolgája bevitt a templomba egy kétélű „sword of St Michael” kardot, amelynek pengéje „sept à huit pieds” hosszú volt, és az evangélium alatt két, kivont kardú vívó között magasra emelve tartotta. Az étkezés után a vívók játékokban gyakoroltak, „auxquels le peuple ne participait point”.

P241 gépi szövegfelismerésből · (Wolf 1852 Clément 1834 nyomán)

Vívók színészként (Béthune, 1530–1563)

A béthune-i „joueurs de l'espée à deux mains” a városháza előtt felállított emelvényeken léptek fel. Amikor 1530-ban Michel d'Arras mester tanítványaival érkezett, hogy az ifjú Jehennet Jamot-t mesterré avassa, ez nyilvános előadás keretében történt. A város borral jutalmazta őket, amikor címerüket bevitték a terembe, miután előadták a „le jeu d'espée par personnaige, moralement, avec une farse” játékot. 1563-ban a Szent Mihály-testvérület legényei a körmenet után eljátszották a tékozló fiú példázatát.

P242 gépi szövegfelismerésből · (La Fons-Mélicocq 1848, 227. o., a városi számadások alapján)

Lemondás az utód javára (Saint-Omer, 1761. július 20.)

A tizenhetedik századi vívótestvérület ekkorra már megszűnt, és a városban egyetlen, kiváltsággal rendelkező mester működik. Eustache Alexandre Paris a tisztséget kéri: „au lieu et place dudit Courbeau, avec … droit exclusif d'enseigner les bourgeois à tirer des armes”. Elődje, Nicolas Courbeau dit Sanson írásos lemondással engedte át neki a tisztséget. A magisztrátus ezt „jusqu'à révocation”, azaz visszavonásig engedélyezte.

P239 gépi szövegfelismerésből · (Mémoires Morinie XVII, č. CXI; registre aux statuts N, f° 100 r°)

A herceg ünnepségének díjai (Valenciennes, 1379. június)

A város 40 sou támogatást adott a “compagnons jouans de l'espée et du boukeler” részére. A herceg parancsára június 15-én egy mons-i ünnepségre mentek, és díjakkal tértek vissza (“il raportèrent les joyaus”). 1614-ben a Szent Mihály-testvérület termet kapott a városházán “pour tirer des armes”, a terem bérletéért addig fizetett összeget pedig ezentúl díjakra kellett fordítani.

P241 gépi szövegfelismerésből · (Mémoires hist. Valenciennes III, 1873, 172. o., a városi pénztárnokok számadásai alapján)

Hatvan kétkezes kard (Amiens)

Amiens városi polgárőrségében hatvan „joueurs d'espée” szolgált, mindegyiküknek „à deux mains et long bois” kardja volt. Gyakorlótermük költségeit a város fizette. Szent Mihály napján mestert, május 1-jén „prince”-et választottak, tűzvész esetén pedig nekik kellett fenntartaniuk a rendet.

P243 gépi szövegfelismerésből · (Janvier 1855 a városi számadások alapján)

A tömeg betörte az ajtót (Speyer, Szent István vértanú ünnepe, 1443)

A Tanzhausban a papság számára rendezett Fechtschulén két pfennig belépődíjat akartak szedni; a polgárok ragaszkodtak az egyhez, “wie von alter”. Mintegy háromszáz ember tolongott az ajtóknál. Amikor a kanonokok kinyitották azokat, hogy beengedjék a mestereket, a tömeg betódult, és “Da solches die Meister sahen / wolten sie nit fechten”. A pénzt nem adták vissza, csupán jobb mulatságot ígértek vasárnapra.

P258 gépi szövegfelismerésből · (Simonis 1608, 135. o.)

Gyalázkodás a nézőtérről és ütés a vezényszó után (Hamburg, 1671. augusztus 22.)

A nézők “mit allerhand groben und ehrenrührigen Worten” sértegették a vívókat, és bemásztak a küzdőtérre. A vívók pedig kardot ragadtak, és “wann schon Schuß gehalten”, még akkor is adtak egy “Nachschlag”-ot. A tanács mindkettőt megtiltotta, és a rendeletet közvetlenül “in der Fecht-Schule” függesztette ki.

P257 gépi szövegfelismerésből · (Hamburger Mandate 1763, č. CXLIV)

Amíg vér nem folyik (Magdeburg, 1579)

A Neuer Markton tartott szabad vívóiskolán őrkatonák, városi polgárok és idegenek vívtak: “nicht ehe abgelassen / bis das Blut hernacher gangen”. Sokan megsebesültek. A díjat azok kapták, akik “vngeschlagen”, vagyis találat nélkül maradtak.

P261 gépi szövegfelismerésből · (Heusener 1579)

Az a király, aki a legmagasabban talál (Namur, 1610)

A testvérület királyát kétkezes karddal választották ki: az győzött, aki “le plus hault … et plus près du poinet du bonnet”, vagyis a sapka csúcsához legközelebb talált. A teremben tilos volt a káromkodás, valamint a kocka- és kártyajáték.

P256 gépi szövegfelismerésből · (Borgnet 1851, VI. melléklet)

Egy kivájt szem és négy borbélysebész (Brzeg, 1583 körül)

Egy hercegi esküvőn több mint hatvan Marxbrüder és Federfechter vívott tallérokért. Aki vérző találatot vitt be, néhány tallért kapott; a megsebesült ember “soll mit seinem schaden verlieb Nemen”. Egy nördlingeni posztókészítő arra a kérdésre, képes-e még folytatni, azt felelte: “Ich lig noch nitt”, és felhasította egy erős lakatos orrát. Egy Federfechter rúddal kivájta egy híres Marxbruder szemét, mire a Marxbrüder elhagyták a vívóiskolát.

P269 gépi szövegfelismerésből · (Krafft 1616, kiad. 1861, 383–386. o.)

Mint a Marxbrüder és a Federfechter (török határvidék, Banská Štiavnica felé menet, 1583)

Krafft ulmi kereskedő a Krupina – Bzovík – Banská Štiavnica útvonalon leír egy neki megmutatott (meg nem nevezett) helyet: török, német és magyar parancsnokok találkoztak ott, hogy együtt igyanak, lándzsát törjenek és ajándékot váltsanak, „des Nächsten tags einander wider mit feindtschafft Als wie die Marxsbrüeder vnd feederfechtt”. Ez Krafft saját hasonlata, nem pedig adatolt helyi szólás.

P269 gépi szövegfelismerésből · (Krafft, 1861. évi kiadás, 379–380. o.)

Tíz korona egy vívás közben történt szerencsétlenségért (Freiburg, 1565)

Reginaldus de Sancto Fonte diák vívás közben véletlenül megölte diáktársát, Justus Gabiliust. A püspöki bíróság ártatlannak találta, az egyetem azonban tíz korona bírsággal sújtotta, mert “ludum gladiatorium … in statutis Universitatis prohibitum exercuerit”.

P271 gépi szövegfelismerésből · (Schreiber 1859, az egyetemi jegyzőkönyv alapján)

Kard vésett ajánlással (Freiburg, 1757)

Az egyetemi verseny legjobb vívója Jäger jogi végzettségű férfiú volt. Az egyetem azonban úgy döntött, hogy a díjat csak rendes hallgatók kaphatják meg. A kardot ezért Neuenstein báró nyerte el, aki rávésette, hogy az egyetemtől kapta jutalmul.

P271 gépi szövegfelismerésből · (Schreiber 1860)

Kard a császártól és a táncmester (Wittenberg, 1618–1620)

Georg Albrecht borbély és táncmester azóta veszítette el tanítványait, hogy a Federfechter Martin Krüger posztókészítő tanítani kezdett Wittenbergben. Panasszal fordult a választófejedelemhez: Krüger állítólag a Collegien-Kellerben az asztalhoz csapta rapírját, és azt kiáltotta: „Wollet ihr mir den Degen nehmen, den mir Kaiser und König angehangen?” Krüger azzal gúnyolta Albrechtet, hogy gyermekekkel „ertanzt” a kenyerét. Albrecht párviadalra hívta ki a madárlövő póznához, de a rektor megtiltotta Krügernek, hogy elmenjen. A szenátus végül tíz tallér bírság terhe mellett kibékítette őket.

P274 gépi szövegfelismerésből · (Neue Mittheilungen IV, 1840, az egyetemi iratok alapján)

A Federfechter vizsgáját a Marxbrüder tartotta meg (Frankfurt, 1752)

Egy naumburgi szíjgyártó Frankfurtban a szabad vívók mesterévé avattatta magát. A vizsgán azonban nem a saját társai álltak vele szemben, hanem a „Brüder von St. Marco und Löwenberg als der Widerparth” – a másfél évszázaddal korábbi vetélytársak immár vizsgabizottságként jártak el. A kapitány ezután „mit meiner Faust” avatta mesterré, Junge pedig megígérte, hogy három éven belül elmegy Prágába.

P276 képpel összevetve ellenőrizve · (ISG H.18.03 Nr. 26)

Vérig, egy dukátért (Hamburg, 1754)

Hans Joachim Ohlsen kőműves, aki egyszerre mindkét társaságban viselt címeivel írta alá magát, plakáton hívta a közönséget az Altonai kapun túli Zöld Vadászba: ő maga Lorentz Schmidt ellen „in allen Gewehren, bis aufs Blut”, egy festő és egy cipész botokkal „um einen Dukaten”, végül pedig pisztolyok. A belépődíj 3–4 shilling, a páholy 8. Egy 1794-es krónikás hozzáteszi, hogy ugyanebben a teremben máskor állatviadalokat rendeztek.

P277 kiadásból vagy átiratból · (Schütze 1794, s. 112–114)

Egy vívó keresztszülei (München 1661, Hamburg 1669)

A hosszúkardmesterré avatáskor a jelöltnek a keresztelőhöz hasonlóan keresztapái voltak: Münchenben egy szeszfőző, egy fogadós és egy sörfőző, Hamburgban két polgár. Ők kezeskedtek azért, hogy az új mester megtartja esküjét, és három éven belül megjelenik Frankfurtban. Az 1661-ben Münchenben így felavatott pék, Martin Kähl nyolc évvel később már maga avatott fel egy mészárost Hamburgban, kapitányhelyettesként – és „von den Feder Fechtern” vizsgáztatta le.

P280, P281 képpel összevetve ellenőrizve · (ISG H.18.03 Nr. 19, 11)

A tanács vívásra kötelezte őket (Nürnberg, 1610)

Amikor egyetlen Marxbruder sem jelent meg a Federfechter nyilvános vívóiskoláján, mert nem ismerték el kiváltságait, a nürnbergi tanács négy Marxbrüdert börtönbe záratott. Néhány nap elteltével meg kellett fizetniük börtönbeli ellátásukat, „und doch hernach fechten” – a következő, az Aranycsillagban tartott vívóiskolán pedig vereséget szenvedtek.

P282 kiadásból vagy átiratból · (Soden 1860 Stark krónikája alapján)

Vívóiskola az özvegy javára (Nürnberg, 1601)

Egy Federfechter rapírral szemen szúrt egy Marxbrudert, aki pünkösdkor meghalt. Az elhunytnak a következő vasárnap kellett volna vívóiskolát tartania – a tanács engedélyezte özvegyének, hogy helyette egy másik Marxbruder, “der junge Sun” tartsa meg, és a teljes bevételt az özvegynek hagyta.

P282 kiadásból vagy átiratból · (Soden 1860)

Az ellenfél „igen”-je (Gdańsk, 1682)

Egy lipcsei szűcs próbája után Johann Becker, a Marxbrüder hamburgi kapitánya megkérdezte az ellenoldaltól, hogy elismerik-e őt tisztes mesternek; „allsämtlich mit einem Ja”. Húsz évvel később saját testvérülete perelte be a Birodalmi Udvari Tanács előtt, amiért elvitte a ládát és a császári kiváltságlevelet.

P283, P285 kiadásból vagy átiratból · (Pommer 1752) és regeszta (RHR)

Portré dicsekvéssel (Nürnberg, 17. század eleje)

Jörg Held lakatos, a toll testvérületéhez tartozó hosszúkardmester fegyverekkel és verssel díszített metszetes arcképet készíttetett magáról: mindössze huszonhét éves, „unverzagte Blut” mégis megzabolázta „der Marxbruder Übermut” – és továbbra is ezt teszi „in allen Wehren wie man will”. A két testvérület vetélkedése itt reklámként szolgál.

P287 képpel összevetve ellenőrizve · (Stadtarchiv Nürnberg, E 17/II Nr. 1067)

Udvari bemutatók Krakkóban

Kardtánc a fejedelem előtt (Krakkó, 1503 és 1506)

1503. február 26-án, farsangvasárnap az írnok két forintot jegyzett fel a táncosoknak, és hozzáfűzte a lengyel „szyrmyerski tanyecz” megnevezést. Egy másik, 1506. február 15-i számadás ugyanekkora összeget tüntet fel, ezúttal a fejedelem előtt táncoló „szyrmyerzom” részére.

P302, P303 kiadásból vagy átiratból · (Kozák, 263. és 548. o., f. 276v és 169v)

Német vívók tűzzel egy lakodalmon (Krakkó, 1583)

Krafft német vívókat látott, „teusche Fechtter”, akik a lakodalmi ünnepségek estéjén fafegyverekkel és tűzzel léptek fel. Magát a bemutatót a gyalogos lovagi torna után írja le.

P269 képpel összevetve ellenőrizve · (Krafft 1861, 377. o.)

A tanács az épület állapota miatt nem engedélyezett egy bemutatót (Gdańsk, 1630)

Tobias Lefaß vívómester engedélyt kért egy nyilvános előadásra a Fechtschule épületében. Michalak szerint a tanács április 16-án az épület műszaki állapota miatt elutasította a kérelmet. Ugyanebben az iratcsomóban található annak a kérelemnek a fogalmazványa, amelynek nyomán Georg Gerlach őrparancsnok 1624 februárjában bérbe vette az épületet.

P305, P306 egy későbbi összefoglalóból · (Michalak, s. 120, pozn. 117–120, AP Gdańsk 300,36/53, s. 69–72 a 15–18)

Egy őrségmester a heti gyakorlat visszaállítását kérte (Gdańsk, 1586 után)

Simon Belckaw azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy újra tarthasson rendszeres vívógyakorlatokat. Michalak egy keltezetlen kérvény alapján arról számol be, hogy Báthory István halálát, a zavargásokat és egy járványt követően Belckaw saját elmondása szerint több mint három évre megélhetés nélkül maradt.

P308 egy későbbi összefoglalóból · (Michalak, 115. o., 85. jegyz., AP Gdańsk 300,36/53, 27–28. o.)

Lengyelország, Itália és Mallorca

Tizenöt testvér a tanács előtt (Gdańsk, 1620)

Egy augsburgi szűcs vezette azt a tizenöt Marxbrüdert, akik megjelentek a városi tanács előtt, hogy megerősíttessék a maguk alkotta szabályokat. Löschin „Meister des langen Schwerdtes” néven említi őt. Beszámolójából semmit sem tudunk meg a kérvény eredményéről.

P145, P146 képpel összevetve ellenőrizve

Egy szűcs a kapitány helyetteseként (Frankfurt, 1620)

A Vörös könyv a partenkircheni Christoff Furert szűcsként jegyzi fel, akit 1607-ben Hans Grimm augsburgi kapitány avatott mesterré. 1620-ban az ugyanebből a városból származó, augsburgi polgár Christoff Faren két szűcsöt avatott mesterré “an statt vnd in namen deß Hauptmans”. A két bejegyzés valószínűleg ugyanarra a személyre vonatkozik. Az 1620. évi gdański kérvényben való részvétele továbbra is tisztázatlan.

P164 kiadásból vagy átiratból · (ff. 14r és 24r) · Theil átirata

Az iskolában húsz tanítványnak van hely (Bologna, 1443)

Dardi attól tartott, hogy az alacsonyabb díjak több tanítványt vonzanának, mint amennyit tanítani tudna. Kérvényében ezért „vinte scolari per volta” felvételét javasolta. A tanácsi ülnökök új díjszabást javasoltak, amelynek alapján egy városi rendelet tíz lírában állapította meg a kétkezes kard oktatásának díját.

P056, P057 kiadásból vagy átiratból

Egy kapitány három mestert tartóztatott fel (Milánó, 1474)

A spanyol Ferando mester, akinek a levél szerint csak a bal keze volt meg, a vár elé hívta ki vívni a helyi mestereket. Giovanni Angelelli kapitány őrizetbe vette a jelen lévő három mestert és Ferando szolgáját, majd utasítást kért a hercegtől. A kapitány csak hallomásból tudott arról, hogy több mint 20,000 ember volt a téren.

P193, P194 képpel összevetve ellenőrizve

Ki fizet az ablakokért és a padokért (Toruń, 1612)

A tanács engedélyezte egy Fechtschule megtartását az óvárosi városházán, azzal a feltétellel, hogy a jelenlévők legidősebbike megtérít minden, az ablakokban és padokban esett kárt. Két évvel később a tanács már nem engedélyezte a városháza helyiségeinek használatát, és a kapuk közötti területet vagy az újvárosi lövészkertet javasolta helyszínül. A krónika a kárról azt írja, hogy “den Schaden der Fenster und Bencken gelten müssen”.

P197, P198 képpel összevetve ellenőrizve

A nézők visszateszik a vívót az emelvényre (Gdańsk, 1646)

Kilenc Federfechter szarmatának, tizenkét Marxbrüder pedig gótnak öltözve lépett a küzdőtérre a királyné előtt. A küzdelem során az egyik vívó az emelvényről a tömegbe került, ahonnan visszaemelték. A küzdelem folytatása után „die schiedes Richter” lépett a két vívó közé. Martini szerint az előadás három órán át tartott.

P199, P203 képpel összevetve ellenőrizve

A városi ispotály és a belépődíjak (Nürnberg, 1627)

A tanács sorra tárgyalta Valentin Reuter kelmefestő panaszát, valamint azt a kérdést, hogy ki igazgassa a küzdőteret, és ki szedje be a “von den schulen, comedien und dergleichen spielen” származó bevételeket. Megvizsgálta továbbá a szomszédos Wildbad fürdővel közös igazgatás lehetőségét és az ispotály részesedését.

P200 képpel összevetve ellenőrizve

Amikor a mester vásárra ment (Jéna, 1630)

Eberhard von Todenwarth és nevelője, Johann Jacob Kolb júliusban kezdett gyakorolni. Wilhelm Kreußler távozása után a helyettes hiánya és a tanítványok közötti rendbontás miatt megszakították a gyakorlást: “in abwesen des Fechters uff dem boden”.

P205 képpel összevetve ellenőrizve

A dobosoknak kellett kihirdetniük a vizsga helyszínét (Mechelen, 1664)

Gillis vizsgájának programja a magisztrátusra bízta a választást: “op de groote merekt ofte op d’ysere leene”. Az öt mecheleni céh dobosainak a vizsga napján körbe kellett járniuk a várost, és kihirdetniük a helyszínt és az időpontot. A Den Ingel céhházat, amely 1593 óta a céh tulajdonában állt, külön adat tanúsítja.

P066, P208 képpel összevetve ellenőrizve

A tanácsosok saját szemükkel látták a kettős találatokat (Toulouse, 1783)

Toulouse tanácsosai kijelentették, hogy a versenyeken láttak tanítványokat, akik a tempóban adott találatra hivatkozva „partir ensemble, se frapper mutuellement” (egyszerre indultak, kölcsönösen megütötték egymást). A XXI. cikkelyben az ilyen szabálytalan találatot érvénytelennek nyilvánították. Megismétlése kizárást és az ellenfél győzelmét jelentette.

P214 képpel összevetve ellenőrizve · korabeli nyomtatvány, 9–10. o.

Két krétajel a vívókabátokon (Boston, 1892)

Az asszó után a tőr hegyétől “white marks left upon the fencing jackets” maradtak. Louis Rondelle említ olyan bírókat, akik megvizsgálták a nyomokat, és a kettős találatot a vívóakció elemzése nélkül érvénytelenítették. Ő maga azt javasolta, hogy két találat esetén mindkét akció lefolyását értékeljék.

P235 képpel összevetve ellenőrizve · korabeli nyomtatvány, 178–181. o.

Egy vörös nyom döntötte el, ki a mester (Danet, 1767)

Danet könyvének egyik párbeszédében egy tanítvány felidézi a felvételi vizsgákat, amelyeken a szavazásra jogosult tagok még a vitatott találatokat is elfogadták. Elegendő volt számukra „la trace imprimée sur le Buste du Récipiendaire” (a jelölt mellkasán hagyott nyom). Danet egyetért vele, és megmagyarázza, miért kell a találat lefolyását is látni.

P248 képpel összevetve ellenőrizve · a korabeli nyomtatvány felvételei, 172–173. o.

A Fechtschule látogatásáért vesszőzés fenyegette a diákokat (Stralsund, 1591)

A latin iskola rendtartása a rektor engedélyéhez kötötte a vívójátékokat. Az alnémet szövegben ez áll: “vp der fechtscholen … schall sick keiner finden laten”, és e szakaszból hiányzik a kivétel említése. Zober elképzelése, miszerint a vívók a Stratzeborgot használták, továbbra is csupán a jegyzetéből levont feltevés.

P262 képpel összevetve ellenőrizve · a kiadás képe, 58. o.

Vívásért teljesített kifizetések Frankenthalban és Heidelbergben (1599–1600)

Christoff Holtzhaußen öt birodalmi tallért kapott azért, mert „zu Heydelberg im schißgraben fechtschul gehalten”. A számadáskönyv már 1599 novemberében is rögzít egy kifizetést ugyanennek a pfalzi testőrnek, miután Frankenthalban vívott. Egy januári kifizetés másnapján Lelbach testőr négy tallért kapott, miután a lövészárokban vívás közben megsebesítette ellenfelét. A két januári bejegyzés kapcsolata továbbra is tisztázatlan.

P265 képpel összevetve ellenőrizve · Wille kiadásának felvételei, 291–292. o.

Kihívás Szent Mihály napján és a zekén hagyott jel (Saint-Quentin, 1648 előtt)

Szent Mihály napján a város polgárai dobszóra vonultak végig a városon, tőrrel és vívótőrrel álltak a városháza elé, és további fegyvereket tettek ki a kihívók számára. La Fons szerint a győzelemhez meghatározott találatokat kellett elérni a védekezőn „près d’une marque attachée à son pourpoint aux environs du cœur”. Grenier La Fonsra hivatkozik, és a jelzésen elért meghatározott számú találatról beszél. La Fons kéziratát 1648-ra keltezik, szövege pedig azt állítja, hogy a szokás már évekkel korábban megszűnt.

P267, P299 képpel összevetve ellenőrizve · La Fons, 313. o. · La Fons, s. 314, a kiadás képfelvétele · Grenier, 110. o., a kiadás képfelvétele

Karddal és bottal vívók egy szekéren (Cambrai, 1526)

A jour du XXᵉ, január 13-án a városi számadás „compaignons jueurs de l’espée et du baston” megnevezéssel említ szereplőket egy szekéren előadott bohózattal kapcsolatban. Bapstnak a párizsi számadásokra és Paul Durrieu-re való hivatkozása helyesbíthető az idézett 44. oldal alapján, amelyet Achille Durieux a cambrai-i számadásokból írt meg.

P268, P270 képpel összevetve ellenőrizve · Durieux, 44. o., a kiadás képfelvétele

Hét mester a városi tanácshoz folyamodik (Nördlingen, 1485)

Szűz Mária és Szent Márk testvérületének mesterei a nürnbergi Hans Weltzet Nördlingenbe küldték, és a tanács támogatását kérték. Állításuk szerint az engedély nélkül tanítók rosszul oktatták a gyermekeket, és elvonták az istentiszteletre szánt bevételeket. Az Augsburgban kiadott levélben „der Maister zwen vnd funfftzig” szerepel, és e kérelemmel kapcsolatban hét férfit nevez meg.

P315 képpel összevetve ellenőrizve · Levél, f. 330r

Havidíjas vívóiskola (Olomouc, 1732)

A morva rendek a bécsi újságban hírül adták, hogy az olmützi joghallgatók minden nemesi testgyakorlatra is lehetőséget találnak. A lovaglóiskola mellett működött „eine Fecht-Schul” is, ahol vívást, műlovaglást, zászlóforgatást, pikahajítást és muskétahasználatot oktattak. A mesterek a saját házukban tartott órákért havi 2 forintot, másutt havi 3 forintot kértek.

P361 képpel összevetve ellenőrizve · Wienerisches Diarium, 17. 9. 1732, 10. o.

Gladiatorként megjelölt kassai tanú (1503)

Az Erzsébet eperjesi polgár ügyében hozott határozat kassai tanúkat nevez meg, köztük egy festőt és egy ötvöst. Közöttük szerepel ‘Blasio gladiatori de Cassovia’. A kivonat nyitva hagyja, hogy Balázs vívó, kardhordozó vagy kardkészítő volt-e.

P387 képpel összevetve ellenőrizve · a nyomtatvány felvételén ellenőrizve · Iványi II, s. 330, č. 870

Vívás Báthory István jelenlétében (1582)

Az udvari kincstartó kifizetést jegyzett fel a király előtt művészetüket bemutató vívóknak. Az előző bejegyzés Rigát és május 1-jét nevezi meg. A vívóknak teljesített kifizetésnél sem hely, sem nap nem szerepel.

P390 képpel összevetve ellenőrizve · a nyomtatvány felvételén ellenőrizve · Pawiński II, s. 90

További történetek testvérületekről és vívóiskolákról

Lábával egyenesített ki egy kardot, és elvérzett (Wrocław, 1596)

A nürnbergi vívó, Johann Canttor „trat auf den Degen und wollte ihn wieder grade ziehen”, megvágta a lábszárát, és elvérzett. A genti rendelet éppen a fegyver térdhez támasztva vagy láb alá szorítva történő kiegyenesítését tiltja (53. cikk).

P049 egy későbbi összefoglalóból · (Schles. Provinzialblätter 1801, 427. o.)

A török ellen, nem a küzdőtérre (Prága, 1592)

A török háború idején az óvárosi tanács megtiltja a zenét és a vívóiskolák tartását: aki „rytířských kusů dovozovati” akar, az „ten do pole proti Turku”. Winter ugyanakkor „pověstné rváče” megjelöléssel sorolja fel a vívókat, és feljegyzi egy pék megölését, aki „chodil s šermíři”.

P109 kiadásból vagy átiratból · (Winter), a többi OCR

Legfeljebb két mérő bor (Augsburg, 1568 körül)

A vívóiskolára vonatkozó városi rendelet az ivást két mértékre korlátozza, a sértegetést pedig egy rajnai forinttal bünteti; aki megragadja ellenfele fegyverét és megüti őt, egy évig nem vívhat.

P046 kiadásból vagy átiratból

Büntetlenség a vasfegyverrel való vívásban (Barcelona, 1510; Lille, 1463)

Egy királyi kiváltságlevél kimondja, hogy aki a vívójáték során szerencsétlen módon megöl vagy megnyomorít valakit, nem vonható felelősségre: “pus lo offici e art es tal que de necessitat se haje a jugar ab ferro”. Lille-ben fennmaradt az 1463. február 23-i levelek vidimusa az előírt keretek között valakit megsebesítő vagy megölő testvérek büntetlenségéről.

P087 egy későbbi összefoglalóból

A vizsgáztató meghalt (Madrid, 1592)

A jelölt vizsga helyett csupán alkalmassági bizonyítványt kapott, mert a királyi vizsgáztató meghalt, és a vizsgát nem lehetett megtartani.

P133 gépi szövegfelismerésből · (Pérez Pastor)

A vívók vagyona az ispotályra száll (Lille, 1742–1744)

Az Államtanács feloszlatta a számszeríjászok és íjászok, valamint a “tireurs d'armes” testvérületeit, vagyonukat pedig az általános ispotályhoz csatolta – ezért találhatók ma a Szent Mihály-testvérület iratai az ispotályok levéltárában.

P087 egy későbbi összefoglalóból · (az AM Lille levéltári leltára)