Források › P339
Meister Johann Liechtenauers Kunst des langen Schwertes
Értekezés Liechtenauer hosszúkardvívó művészetéről, a német vívókéziratok áttekintésével.
- Típus
- szakirodalom
- Dátum
- 1985
- Hely
- Frankfurt am Main
- Testvériség
- Marxbrüder (a kard mesterei)
- Kiadás
- Europäische Hochschulschriften, Reihe III: Geschichte und ihre Hilfswissenschaften, Bd. 257, Frankfurt am Main – Bern – New York: Peter Lang 1985, ISBN 3-8204-8129-X
- Ellenőrzés
- elolvasott szöveg
- Relevancia
- 3/5
A forrás adatai
- ID
- P339
- Eredeti cím
- Meister Johann Liechtenauers Kunst des langen Schwertes
- Típus
- szakirodalom
- Dátum
- 1985
- Hely
- Frankfurt am Main
- Nyelv
- Német
- Testvériség
- Marxbrüder (a kard mesterei)
- Szerző
- Hils, Hans-Peter
- Kiadás
- Europäische Hochschulschriften, Reihe III: Geschichte und ihre Hilfswissenschaften, Bd. 257, Frankfurt am Main – Bern – New York: Peter Lang 1985, ISBN 3-8204-8129-X
- Relevancia
- relevancia: 3 az 5-ből
- Ellenőrzés
- elolvasott szöveg
Kutatási jegyzetek (szlovákul)
- Disszertáció a vívókéziratok jegyzékével, valamint Liechtenauerről és köréről szóló fejezettel.
- Nincs elolvasva – beszerzendő; ellenőrizni kell, mit közöl a származásról (Lichtenau) és a név levéltári adatairól, majd összevetni az 1435/1443-as karintiai Hansszal.
- Figyelni kell Hils további munkáira (pl. Fechtschule és Marxbrüder) – megállapítandó, hogy nem kell-e ezeket külön keresni.
- XI–X) és Einleitung, 1–30. o.
- Hiányoznak a 3.2.1 Die fejezetek ‚Gesellschaft Liechtenauers‘ (150–153. o.), 3.2.5 Der Jude Ott (188. o.), 3.2.6.2 Antonius Rast (190. o.), 4.
- Sozialer Stand und Aufgabenkreis der Fechtmeister (207–250. o.; 4.2.3.1 Die Rechtsfunktion der ‚schirmaister‘, 233. o.; 4.2.3.2 Die Tätigkeit der ‚schirmaister‘, 236. o.) – a céhek témája és Liechtenauer szempontjából a legfontosabb.
- Az Einleitungból (6–7. o.): Hils elutasítja Wierschin azon következtetését, hogy ‚schirmmeister‘ nemeseknek kellett lenniük (Wierschin 55. o. és köv.); a polgári vívás adatolt példái: ‚Gewardus pugil‘, goslari polgár, az 1154. 6. 3-i oklevél tanúja (Jordan 1949, 39. o.); Schaer 1901, 108. o. ‚scermere‘ háztulajdonosként; írnok ‚Mathias patek, polonus‘ a 15. század elején tanítja is ‚dimicandi cum gladiis trusilibus‘ (Wattenbach, Anzeiger NF 29, 68. h. és köv.; bejegyzés egy Brandenburgban 18. 9. 1409-én kelt közjegyzői okirat hátoldalán, Berlin, Cod. lat. fol. 170, f. 259); Nürnberg – ‚schirmen, Schirmmeister, Schirmschule‘ a Ratsbücher köteteiben a 15. század 90-es éveiig, 1494-ben először ‚Fechtschul‘ (Jobst Erlheymer; Lochner, Anzeiger NF 7, 407. hasáb és köv.; vö. P041).
- szövegréteg nélküli PDF).
- Elolvasva: tartalomjegyzék, 3.2.1. fejezet ‚Die Gesellschaft Liechtenauers‘ (150–153. o.), 3.2.6.1 Augsburg (189–190. o.), 4.1. fejezet (207–210. o.) és 4.2.3 ‚schirmaister – ein achtbarer Beruf‘ (233–240. o.); a 211–232. (Lohnkämpfer) és 241–250. oldal (etimológia) olvasatlan.
- Hils: ‚Gesellschaft Liechtenauers‘ Kalnál (Cgm 1507 f. 2r) nem intézmény, hanem ‚freie, genossenschaftlich geprägte Gemeinschaft gleichgesinnter Fechter‘ – ott már valamennyi megnevezett személy halott, és nem egy időben éltek; Massmann azonosítása a ‚Schule‘ elutasítja (152. o.); megengedi ‚Ansätze zu einer zünftischen Organisation‘ már a 15. század 1. felében, amelyek az 1487. évi kiváltságlevélhez vezettek (Bruderschaft U. L. Frauen … sanct Marcen; 152–153. o.); a tagok többsége a birodalom keleti területeiről származott; a régi Svájci Államszövetségben ritkák voltak a Fechtschulék (Schaufelberger 1972, 146. o.).
- Wierschinnel szemben (P338): a vívómester nem nemesi rendű, hanem ‚in den Kreis der zunftfähigen Handwerker eingetreten‘ – nem a becstelenség alóli felmentés volt a döntő, hanem ‚Brotneid‘: a testületnek és a kiváltságlevélnek kellett biztosítania ‚absolute Verfügungsgewalt über die Materie‘ és kizárni a versenytársakat (239–240. o.).
- Mint ‚warner‘ a bírói párviadal előtti határidő alatt a vívómester eskütársi jogállással rendelkezett, tehát nem jogfosztott Lohnkämpfer volt; a városoknak a szegény fél számára Fechtlehrert is kellett biztosítaniuk, így a városi Lohnkämpferek a vívómesterek közül is kikerülhettek (234–236. o.).
- Hugo von Trimberg, Der Renner 16507–16510: ‚Schirmer, giger, goukeler …‘.
- Augsburg: ‚Augsburger Fechterordnung‘ a Cod.
- I.6.2°.5 a 16. század közepe előtt; 196. jegyzet: egy további, 1596. 1. 9-i rendtartás a SuStB Augsburgban, 2° Cod.
- Felkészülési határidő rendi állás szerint: nemesnek 6 hét, ‚mittere vrie‘ 4, a többiek 2 (Deutschenspiegel III 95 § 2; 211. o.). 4.2.2 (218–233. o.): ‚schirmaere‘ (vándormutatványos) × ‚schirmaister‘ (tanító); becstelenek ‚kempen‘ a Sachsenspiegelből csupán vándorló, fizetségért párbajozó bajvívók, akik ‚zu eigen geben‘; a városi Lohnkämpferek (Parma, 13. sz.: 3 éve helyben lakók, jó hírnév; Ratingen 1276, Düsseldorf 1288; Aachen, 14. sz.: havi zsold és ruházat; 227–228. o.) szabályozott mesterséget űztek, és uruk védelmét élvezték.
- 248. jegyzet (222. o.): III. Frigyes 1487-es kiváltságlevelét a hosszúkard mesterei feltehetően azért eszközölték ki, hogy testületileg eltávolítsák ‚die beständig drohende Unehrlichkeit für alle fahrenden Fechtmeister‘, akik nem tudtak egyénileg védelmet biztosítani maguknak (földesúri védelem vagy polgárjog). 4.3 (240–250. o.): Hugo von Trimberg ‚Schirmer, giger, goukeler‘ (Renner 16507–10) és ‚Almuosen giget und schirmet‘ (2338) = vándorlók; Eisenacher Rechtsbuch III 119: ‚hofekunst‘ három fő mestersége van, az első ‚die vechter … und hat vel andir hantwerke undir em alz di schermer, renger, sprenger, ryter, stecher, schutzcen‘ (243. o., 282. jegyz.); kártérítés ‚schirmaister‘ szóval ‚Fechtmeister‘ a 15. század 2. felétől (248. o.).